„VALLÁST TESZNEK MINDEN EMBEREK ELŐTT…”

Presbiter Pentek

 

PRESBITER  PÉNTEK A MAGYARATÁDI GYÜLEKEZETBEN

Aki az Advent előtti utolsó pénteken, november 29-én autóval áthaladt Magyaratádon, a Közösségi Ház előtt elhaladva bizonyára elgondolkodott, hogy vajon miféle esemény zajlik itt, ahova ennyien összesereglenek.

 

Bizony, Isten iránti hálával elmondhatjuk, hogy a Kaposvár környéki gyülekezetek Presbiteri Péntek nevet viselő rendezvénysorozatának aznapi alkalmán a kistelepülés közösségi háza csordultig megtelt a helyi és a környékbeli református gyülekezetek tagjaival, hogy együtt énekeljünk, együtt csendesedjünk el és együtt gondolkozzunk hitünk és hitvallásaink fontosságáról, elsősorban egyházunk egyik alapvető hitvallása, a Heidelbergi Káté megalkotásának 450. évfordulója kapcsán. 

Miután a helyi gyülekezet lelkipásztora, Kálmán Csaba köszöntötte az egybegyűlteket, ifj. Bellai Zoltán kaposvári segédlelkész tartotta a nyitó áhitatot a Római levél 10. részének 10. verse alapján („Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.”) Az igehirdető kiemelte a hit és a hitvallás elválaszthatatlanságának fontosságát, hangsúlyozva, hogy a hitvallás nem csak valamiféle hasznos dolog vagy lehetőség, hanem szükséges, a hit ajándéka nem „szorulhat be” az egyén lelkébe, arról vallást kell tennie, hiszen ezt minden élethelyzet, döntési helyzet megkívánja, hiszen a mai világban szinte nincsen olyan helyzet, esemény és jelenség, amelyre ne lehetne és kéne hitvallásos szóval reagálni.

Az áhitat és az elmaradhatatlan, mindig felemelő közös éneklés után Kutasiné Molnár Boglárka kaposmérői lelkipásztor tartott szemléletes, példákkal és tanulságos-humoros történetekkel bőven megtűzdelt előadást az 1948-as énekeskönyv megalkotásáról, bevezetéséről, annak nehézségeiről, valamint az énekeskönyv és az idén 450 éves  Heidelbergi Káté mind tartalomban, mind felosztásban megjelenő szoros kapcsolatáról. Az előadó több ízben kiemelte, hogy az énekeskönyvünk nagyon mélyen gyökerezik a bibliai tanításba, alkotói mind a biblikusság, mind pedig a hitvallásokhoz való hűség kritériumait figyelembe véve válogatták össze azokat az énekeket, amelyekből összeállt a ma is használatos énekgyűjtemény. Szemléltette az énekeskönyv harmadik szakaszának felosztását, amely a Heidelbergi Káté tartalmi, valamint a kérdés-feleletek 52 Úrnapra történő felosztását követi, az énekek által is segítve az olykor nehéznek tűnő hitvallási tételek befogadását és megértését.

A kötött program befejezéseként Kálmán Csaba magyaratádi lelkipásztor Hit és hitvallás címmel tartott előadást, amelyben újra csak a hit és a hitvallás szétválaszthatatlanságának fontosságát hangsúlyozta, elmondva azt, hogy az élő hitű ember számára lehetetlen, hogy a hitét meg ne vallja, továbbá figyelmeztetett arra, hogy akiben nincs meg a hitvallásra való hajlandóság, annak erőtlenné vált a hite. A hitvallás fontosságára mutatott rá abban is, hogy a hitvallás a hitnek keretet ad, ahogy a meder is meghatározza a folyó mozgását. Ezekre a keretekre a hívő embernek szüksége van, hogy eligazodhasson a hitet illető kérdések és válaszok között. Végül a hitet és a hitvallást, mint az emberi életnek az egyetlen  alapját nevezte meg, amelyek nem csupán a halandó, hanem az örökkévaló életnek a megtartó erejét is jelentik.

Az előadások végeztével a jelenlévőket igen gazdag szeretetvendégséggel fogadta a helyi gyülekezet, amelyen oldott hangulatban beszélgethettünk az elhangzottakról, mindennapi dolgainkról. A jelenlévők számát jól mutatja, hogy a kötött programrész előtt pótszékeket kellett behozni, hogy mindenki helyet foglalhasson, a szeretetvendégség előtt pedig székeket kellett kivinni, hogy mindenki hozzáférhessen a bőségesen megterített asztalokhoz.


Köszönjük a szervezőknek, a vendéglátó gyülekezetnek és lelkipásztorának, hogy ennyi munkával és még több szeretettel fogadtak minket, de mindenekelőtt a Mindenható Istennek, hogy lehetővé tette számunkra, hogy ilyen szép számban vehettünk részt ezen a tartalmas, emlékezetes estén, annak reményében, hogy még sokszor lehetünk együtt ilyen áldott alkalmakon!

Ifj. Bellai Zoltán

segédlelkész